Történet

Az ismertetés Dr. Barcsa Lajos (szerk.) – Kissné Simon Mária (szerk.): 110 éves a Debreceni SZC Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma c. könyv, Dr. Kárpáti László – Dr. Barcsa Lajos: Az iskola rövid története c. írása alapján készült.

 

Iskolánk igazgatói

Az iskola alapítása

Az iparilag fejlett nyugat-európai országokban már a XIX. század közepére kialakultak a kor igényeinek és követelményeinek megfelelő iparoktatási rendszerek. Magyarországon erre később került sor. Eötvös József tekinthető a középfokú iparoktatás eszmei megteremtőjének. Bár középipartanodai törvényjavaslata nem vált valóra, de az ő megbízásából tett Szakkay József kassai fő reáliskolai tanár nyugat-európai tanulmányutat, felső ipariskolákat látogatva. Hazatérve 1872-ben Szakkay József megnyitotta Kassán a Gépészeti Felsőbb Ipartanodát, az első hazai ipari középiskolát. A több mint 140 éves középfokú magyar iparoktatás egyik intézménytípusa kezdetben a kassai és 1879-től a budapesti felső ipariskola volt. Majd az 1890-es évektől új iskolatípusként létrehozzák az ipari szakiskolákat.

Városunkban is felvetődik egy középipariskola alapításának gondolata, sőt 1886-ban középipartanodai alap létesítésére is sor kerül. A terv azonban nem vált valóra, de nem is merült feledésbe.

A debreceni „középipariskola” ügye húszéves várakozás után jut a megvalósítás stádiumába. Kossuth Lajos fia, a századelő koalíciós kormányának kereskedelemügyi minisztere, Kossuth Ferenc 1906 szeptemberében a városhoz írt levelében úgy fogalmaz, hogy a kézműves ipar fejlesztése céljából Debrecenben „… tervezett tanfolyamok állandó alapját egy fémipari szakiskola …” által kívánja biztosítani. Kétéves alkudozás után végre létrejön a megegyezés a középfokú szakoktatásért felelős kereskedelemügyi miniszter és a város között az intézet létesítésének feltételeit illetően: 1908. június 13-án Kossuth Ferenc arról rendelkezik, hogy: „… a Debrecen sz. királyi város közönségével történt megállapodás értelmében az ottani fémipari szakiskola folyó év szeptember havában megalapítandó.” (Részlet az iskola alapító okiratából)

Így indult útjára Kelet-Magyarország első ipari középiskolája. Az intézet alapításának idején Debrecenben mindössze 1164 főt foglalkoztatott a gépipar. A négy évfolyamú szakiskola célja ilyen körülmények között „… szakképzett iparossegédek nevelésével a hazai fémipar fejlesztése, különösen pedig a gép-, épület-, műlakatos és kovácsipar korszerűvé tételéhez szükséges szakképzettség terjesztése.”

Az új fémipari szakiskola Sztankay Farkas Béla okleveles vaskohómérnök és bányagépész igazgató vezetésével szervezetileg kiépülve, 1911-ben mai otthonába költözve, a kor színvonalán álló személyi és tárgyi feltételek között rövid idő alatt eredményesen valósította meg azt a követelményt, hogy az iparfejlesztés motorja legyen egy iparilag elmaradott régióban.

 

A fémipari szakiskola és a felső ipari iskola évtizedei, a világháborús évek

Az 1908-ban alapított szakiskola (az iskola alapítólevele szerint) nevelési célja: puritán szellemű, erős akaratú, kötelességtudó, alapos szakmai tudással rendelkező, hazafias érzésű iparosok nevelése volt. Ezt a célt szolgálta a tantervi anyag heti 50-57 tanítási órában történő feldolgozása, s az egyetlen tanórán kívüli nevelési fórum: az önképzőkör. A nevelés alapvető módszereit az igazgató a személyes példaadásában jelölte meg, s arra intette tanártársait, hogy „… az igazságos és méltányos szigor…” legyen vezérlőelvük a nevelőmunkában. Ami a szakiskolai képzés tartalmát illeti, az ipari érdekeket, a műhelyi élet kívánalmait tartották szem előtt. Az iparos nevelés szempontjából a rajztanításnak és a műhelygyakorlatnak meghatározó szerepe volt, s az összóraszám 87%-át ezek tették ki.

A középfokú szakembernevelést egyre eredményesebben végző fémipari szakiskola fennállásának hetedik esztendejében kitört az első világháború. Már az első háborús tanévben katonai szolgálatot teljesít az iskola tíz nevelőjéből két mérnök és négy művezető, s a tanulók egy része. Az itthon maradt nevelők és tanulók nehéz körülmények között folytatják a munkát. Az iskolában hadi kórház van, s a tanműhelyben - a nyári szünetben is - haditermelés folyik egészen 1918. október 18-ig.

Az első világháború pusztítását az tette teljessé, hogy az 1919. április 22-én Debrecenbe bevonuló román csapatok az iskola felszereléseit és gépeit elszállították. Az üresen maradt épületben mindent elölről kellett kezdeni. A háborútól megtépázott, igen szűkös anyagi viszonyok között, s nehéz politikai légkörben talpra állni készülő fémipari szakiskolát 1920. júliusában a kereskedelemügyi miniszter „… egy rendes szakiskolai tagozatú faipari szakosztály…” szervezésével bízza meg.

A következő tanévekben újra fel kellett szerelni a fémipari műhelyt, s meg kellett teremteni a faipari szakiskolai képzés személyi és tárgyi feltételeit. Az ország súlyos anyagi helyzetében a „… kenyérkereső foglalkozás elsajátításának lehető…” könnyítését akarták elérni az iparoktatás vezetői a szakiskolai tanulmányi idő egy éves rövidítésével.

Az 1924/25. tanévtől tért át szakiskolánk a hároméves képzésre. Az átszervezés lényegesen nem érintette a korábbi képzési célt és tartalmat. Ezzel egyidőben az egész iskolaépület belső felújítását is el kellett végezni.

Drámai hangon emlékeznek meg a korabeli tantestületi jegyzőkönyvek a vidéki, szegény sorsú gyerekek tanulási körülményeiről. E gond enyhítésére az 1926/27. tanévtől elhatározzák a - háború miatt megszüntetett - menza újbóli megszervezését, s e „… mellé egy 12 személyes internátus…” létesítését, majd 1929-től „… az iskolával kapcsolatos internátus befogadóképességének…” emelését.

1929-ben a debreceni ipartestület a fa- és fémipari szakiskola profiljának bővítésére tesz indítványt - mondván - Debrecen „… nagyon nélkülözi a mindenféle rendű és rangú iskolák mellett az építőipari iskolát.” Intézetünk - amely mindenkor érzékenyen reagált a környező ipar igényeire - az 1930/31. tanévtől építőipari téli tanfolyamot, majd 1935-től építőipari téli tagozatot indít, mely „… a kőműves és ácsmesteri vizsgára készíti fel az építőipari ifjúságot.”

A három tagozatú iskola bővítésére a harmincas évek végén az intézetben terveket dolgoznak ki. A háborús készülődés miatt erre anyagi fedezet nincs, s a faipari szak fokozatos visszafejlesztés után 1944-ben meg is szűnik. A két világháború között egyre erőteljesebben hangoztatják az iparoktatás szakemberei - köztük Kiszely Árpád, iskolánk akkori igazgatója - hogy a magyar középfokú szakoktatás igazi és radikális reformja elodázhatatlan. Az Állami Iparoktatási Intézetek Tanárainak Egyesülete 1935-ben iskolánkban tartott közgyűlésén: a gimnáziumokkal egyenrangú érettségit adó, egységes középfokú iparoktatási intézményrendszer kiépítését, s a végzettek számára technikusi cím megadását követeli.

E törekvések végül is elvezetnek ugyan az 1938. évi XIII. tc.-hez: az egységes középiskola gondolatához, de gyakorlati megvalósítása felemás módon történik meg. Így iskolánk - a várakozással ellentétben - nem négyéves és érettségivel záruló ipari középiskolává alakult át 1941-től, hanem hároméves és érettségit nem adó felső ipariskolává. A szakiskolához képest ez az átszervezés előrelépést jelentett, s ezzel 30 éves kívánsága teljesült Debrecennek. Hiszen már 1913-ban megfogalmazott cél, hogy „… városunk iparának fejlesztése érdekében arra kell törekedni, hogy minél előbb teljes felső ipariskolája legyen…” Szabó Gábor igazgató vezetésével megindul a felkészülés a megnövekedett feladatok megoldására. A közelgő háború előjele, hogy 1937-ben elkészítik az iskola légoltalmi tervét. A következő tanév elején megérkeznek az első behívók. Jóformán a második világháború előestéjén az iparügyi miniszter az iskolát felveszi a hadi üzemek „B” csoportjába, s az intézet személyzetét katonai fennhatóság alá helyezik. Ennek nyomán minden 14-70 év közötti személy honvédelmi munkára igénybe vehető. Folytatódnak a katonai behívások.

1942 szeptemberétől az iskola felkészül a légitámadásokra. Az 1942/43. az utolsó „rendes” tanéve a felső ipariskolának az ország hadszíntérré válása előtt. Légvédelmi óvóhely létesül és elkészül az iskola készültségi és légoltalmi riadóterve, majd 1944 márciusától rádióügyeleti szolgálat működik. Áprilistól augusztusig német csapatok szálláshelye lesz az iskola.

Az 1944. június 2-i légitámadás jelentős kárt okoz az iskola épületében. A tanműhelyben azonban a haditermelés zavartalan, s az 1944/45-ös rendkívüli tanév megnyitásának előkészületei is folynak. Az 1944. szeptember 1-jei légitámadás „… alkalmával iskolánk súlyos bombatalálatot kapott, melynek következtében az egész épület teljesen használhatatlanná vált.”

 

Az átmenet évei a második világháború után

Amikor a front átvonult a városon, intézetünk épületének egy része romokban hevert, műhelye pedig ismét kifosztva várta az élet megindulását. Az intézet történetében harmadszor kellett szinte mindent elölről kezdeni. A háború utáni első tanév nem csupán újjáépítési munkák elvégzését, a leglényegesebb tárgyi és személyi feltételek biztosítását kívánta meg a tantestülettől, de az eddigitől eltérő, új nevelési cél megvalósítását is.

A következő tanévekben elsőrendű feladat volt az újjáépítés, valamint a felső ipariskolai oktatás rendes menetének mielőbbi biztosítása. Ez a munka eredményesen haladt Újvárosi Imre, majd László Árpád igazgatásával, s az 1946/47-es tanévben folyamatos tanítás mellett már a teljes tantervi anyagot el tudták végezni. Ebben a tanévben Kövesdy László építészmérnök lett iskolánk igazgatója, s tíz éven át nagy szakértelemmel és ügybuzgalommal vezette az intézetet. Az ő irányításával fejeződött be az újjáépítés, majd pedig tervei és szervezőmunkája nyomán jött létre az első iskolabővítés, a mai 9-es, 19-es és 29-es tantermek megépítésével. A műhely újra felszerelése is eredményesen haladt, de hosszú időbe telt míg a háború előtti szintet elérte. Az 1945-49 közötti időszak az újjáépítés, majd a szocialista fordulat megvalósulásának korszaka volt.

A középfokú szakoktatás reformja égető szükségszerűségként vetődött fel. A múltból örökölt szakiskolák, felső ipariskolák - mint középfokú szakoktatási intézmények - a gimnáziumokhoz képest alacsonyabb rendű, zsákutcás iskolák voltak. Ezekben a szakmai középiskolában „… a nevelés igazi útjáról valamilyen okból szélre sodort…” növendékeket a gyakorlati pályákra készítették fel, de a műegyetemre vezető utat igyekeztek eltorlaszolni előttük. Megoldásra várt tehát: az egységesítés, az iskolarendszerbe illesztés problematikája a középfokú iparoktatásban is. 

A szakoktatás problémáinak megoldására tett első nagyszabású kísérlet az 1947/48-as tanévben létrehozott műszaki középiskola. Ez iskolánkban általános gépészeti szakkal indult. A város régi kívánsága is teljesült, hiszen ebben a tanévben (20 esztendei várakozás után) intézetünk védőszárnyai alatt megkezdte működését az építőipari műszaki középiskola is (a mai Péchy Mihály Műszaki Szakközépiskola elődje). A második világháború utáni éveket a szakoktatásban az útkeresés jellemezte.            Az új iskolatípus: a műszaki középiskola még csak a második évfolyamnál tart, amikor az 1949. évi középiskolai reform keretében szakgimnáziumokat hoznak létre. Az 1949/50-es tanévben iskolánk ipari gimnáziumként vas-, fém- és gépipari tagozattal működik. Az építőipari gimnázium ekkor már önálló iskolaként kezdte meg a tanévet. Ez a tanév a nagy létszámbeli felfutás kezdete: 520 pályázóból 156 első osztályos tanulót iskoláznak be a négy első osztályba. Az összes elsős 82 %-a fizikai dolgozók gyermeke.

Az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása még mindig sok nehézséget okoz. Ugyanakkor jelentősen bővülnek a tanórán kívüli nevelés területei (tanulókörök, sportkör, énekkar, szakkörök, működnek).

 

Technikumi időszak

Az 50-es években végrehajtott erőltetett ütemű iparosítás a nehézipar addig nem látott mérvű fejlődését eredményezte hazánkban. Sürgetően vetődött fel - a termelési folyamatban - a mérnök és a szakmunkás között álló középfokú ipari szakemberek képzésének igénye.

Az első ötéves terv óriási beruházási keretéből városunk is nagy összeget kapott iparfejlesztésre. Sok új üzemet hoztak létre, s a meglévők többsége továbbfejlődött. Merőben új technológiákat honosítottak meg a régióban, s meggyökereztették a modern gépipart. Az extenzív iparfejlődés jeleként gyorsan nőtt az iparban foglalkoztatottak száma.

A középfokú műszakiak iránti országos igény városunkban is erőteljesen jelentkezett. Ilyen körülmények között a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1951. évi 40. sz. törvényerejű rendelete nyomán jöttek létre az ipari technikumok. A technikumi képzés bevezetése „… az ipari gimnázium eddigi képzési irányában döntő változást jelentett, a szakmai képzés erőteljes érvényre juttatásával!”

Az 1945 utáni egymást követő gyors profilváltások, s ezzel párhuzamosan végrehajtott főhatóság-változások után az 1951 és 1970 közötti időszakot a viszonylagos stabilitás jellemezte iskolánk nevelő-oktató munkájában. Ez volt a sokat emlegetett technikumi időszak. Egyesek nosztalgiával gondolnak rá vissza, mások számos kritikával illették és sokan irigykedve nézték a technikumok prosperálását.

Ma már széles körben elfogadott az a tárgyilagos vélemény, hogy az ipari technikumok - az adott időszakban - optimális keretet biztosítottak a középfokú szakembernevelés számára. Ez az iskolatípus rövid idő alatt népszerű lett, nagy társadalmi presztízst vívott ki magának, s adta a fejlődő ipar számára a jól felkészült középkáderek ezreit. Az 1950/51. tanévtől a debreceni gépipari technikumban Kövesdy László, majd 1957-től Jánószky Mihály igazgatósága idején a nappali, esti és levelező tagozaton több mint 4000 technikus szerzett oklevelet. Az 50-es évek elején a túlzott szakosítás jellemezte technikusképzésünket. Majd az 1956/57. tanévtől általános gépipari és híradásipari, illetve műszeripari szakon végeztek növendékeink.

A technikumi időszakban a „… jól képzett, általános műveltséggel és önálló kezdeményező erővel rendelkező…” technikusok nevelését - a tantervi anyagot feldolgozó heti 38 órában, s a tanórán kívüli nevelés különféle fórumain - eredményesen valósította meg iskolánk tantestülete. Nagy súlyt helyeztek a szélesen alapozott, igényes középszintű műszaki műveltség kialakítására. Erre ösztönzött a technikumi óraterv is, amely az összóraszám 43 %-át a közismereti tárgyak 33 %-át a műszaki elméleti tárgyak, 24 %-át a szakmai gyakorlati tárgyak számára biztosította.

A technikumi tanulmányokat lezáró képesítő vizsga az érettségivel egyenértékű lévén végzős növendékeink számára egyenlő esélyt biztosított az egyetemi, főiskolai továbbtanulásban, különösen a műszaki felsőoktatásban. Intézetünk 1955-ben vette fel Mechwart András nevét. Az igényes szakmai nevelés elismeréseként az iskola kétszer kapta meg az akkori főhatóságtól - a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól - a kiváló technikum címet.

Tanítványaink szép sikereket értek el a tanulmányi versenyeken, az egyetemi felvételi vizsgákon, sportversenyeken és az iparban, valamint a társadalmi és gazdasági élet más pontjain.

Az a bő két évtized, amikor intézetünk gépipari, majd gép- és híradásipari technikumként működött, az iskola történetének egyik legpatinásabb időszaka. Felvételi vizsgával választottuk ki a négyszeres túljelentkezők mezőnyéből azokat, akik elkezdhették cseppet sem könnyű technikusi tanulmányaikat. A sokrétű, színvonalas képzés eredményeként és a fejlődő ipar szakemberigénye miatt jól tudtak beilleszkedni a gazdasági életbe az ifjú technikusok. Jelentős részük azonban a végzést követően egyetemi tanulmányokat folytatott. Különösen a műegyetemeken volt sikeres a végzősök tanulmányi munkája. Igen sok szép szakmai karrier kezdődött iskolánkban. A régió, a város gazdasági-társadalmi életének csaknem minden területén nagy számban dolgoztak egykori mechwartosok.

1957-ben a debreceni gépipari és híradásipari technikumtól - ideiglenesen - elvették a Tóth Árpád és Bajcsy-Zsilinszky utcák sarkán lévő kollégiumot (noha a tanulók 60-70 %-a vidéki volt.). Azóta is tart ez az „ideiglenes” állapot. Az 1958. évi jubileumi ballagáson Kiszely Árpád egykori igazgatónk mondta az ünnepi beszédet, majd a Bartók teremben tartott díszünnepélyen a kohó- és gépipari miniszter köszöntötte az 50 éves iskolát. Az 1958/59. tanévben kapott iskolánk engedélyt szaktechnikusi továbbképző tanfolyam szervezésére, melynek célja a középfokú műszaki szakemberek egy-egy speciális területen való továbbképzése volt. A következő két tanévben forgácsoló, illetve automatikai szaktechnikusi tanfolyam indult 35-36 (sikeresen felvételit tett) technikus továbbképzésére.

 

A szakközépiskolai évek

Már az 50-es évek végén felmerül a kultúrpolitika irányítóiban egy iskolareform gondolata, a köznevelés „továbbfejlesztésére”. Párthatározatra Oktatási Reformbizottság alakul. Ennek Szakoktatási Albizottsága szakközépiskolák létrehozását javasolja éspedig szakmunkások, művezetők képzésére és a technikusok alapképzésére. Ezt követően az 1961. évi III. törvény - a középfokú technikumok helyett - két új szakképző intézmény-típust hívott életre: az egy szakmára képző és érettségit adó szakközépiskolát, valamint felsőfokú technikumot (azzal a céllal, hogy majd ezek fogják biztosítani a technikusképzést). Pár éven belül a középiskoláknak majdnem fele már szakközépiskolai képzést folytatott. Sorban jönnek létre a felsőfokú technikumok a 60-as évek elején, így iskolánkban is 1962/63-tól esti, majd levelező tagozaton. Az 1961. III. törvény végrehajtása azonban mégis akadozik, s intézetünk még egy évtizeden át folytatja a középfokú technikusképzést. Végül 1965-ben egy újabb párthatározat korábbi közoktatási koncepciót módosítva megállapítja, hogy a középiskolai oktatás általánossá tétele még nem reális célkitűzés. Ezt követően olyan döntés született, hogy az 1961. évi III. törvény alapján létrehozott (s fent említett) szakközépiskolákat és a középfokú technikumokat át kell szervezni technikumi modell alapján. Így fogalmazódott meg a szakmacsoportos képzést folytató (1965. évi 24. tvr. szerinti) szakközépiskola gondolata az oktatáspolitika irányítóiban.

Iskolánkban az 1964/65. tanévtől - még a technikumi struktúrában - új szakként (a kifutó híradásipari szak helyett) pár évre műszeripari technikusképzés indult, de a szakközépiskolai képzésre való áttérést már nem sokáig lehetett halogatni. Az 1969/70. tanévben 106 gépész, 35 gépgyártás-technológus elsős diáknak már az 1965. évi 24. tvr. szerinti szakközépiskolai képzés keretében kezdte meg tanulmányait. S ezt a „technikumi modellű” szakközépiskolai szakmacsoportos képzést a nappali tagozaton 1980/81-ig folytattuk. (Az utolsó technikumi osztály 1972-ben végzett a nappali tagozaton, levelezőn pedig 1973-ban.) Az első szakközépiskolai érettségi 1973 júniusában volt, s a végzősök két év szakmai gyakorlat után jelentkezhettek csak technikus minősítő vizsgára. Így aztán a nappali szakközépiskolai érettségizettek - végül is - csak elenyésző számban jutottak el a technikusi képesítésig. A levelező tagozaton egészen más helyzet alakult ki. A hetvenes években jelentősen megnőtt a levelező szakközépiskolások száma, s ők az érettségi után csaknem teljes létszámban jelentkeztek technikusminősítő vizsgára is. Az 1975/76. tanévtől egy évtizeden át közel 2000 hallgató tett sikeres technikusminősítő vizsgát gépkarbantartó javító (5.10), gyártástervező (7.10), forgácsoló (3.10), forgács- nélküli hidegalakító (2.10), gép- és készülékszerkesztő (8.10), elektronikai műszergyártó és karbantartó (12.40) és munkavédelmi szakon. Nagyobb felújítási munkák 1968/69-ben (külső tatarozás, műhelytető felújítása) és 1972/73-ban (központi fűtés és villamos hálózat rekonstrukciója) voltak. Ekkor épült a Györffy Kollégium, amelynek építkezésén diákjaink is dolgoztak, s reméltük, hogy kollégistáink majd itt lesznek elhelyezve.

Az utolsó technikusi évfolyam ballagását követően 1973-tól Kovács Gábor matematika-fizika szakos tanár és igazgatóhelyettes kapott igazgatói megbízást. Ebben az időben az iskola fenntartását előbb a megye, majd a város vette át.

Az 1974/75. tanévtől gépész és gépgyártás-technológus tanulóink (módosított műhelytanterv alapján) az érettségi-képesítő vizsga keretében szakmunkásvizsgát (esztergályos vagy lakatos) is tettek.

A nevelés-képzés színvonalát azonban szívósan tartani tudta az iskola. Az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyeken ekkor kapott új lendületet a máig tartó mechwartos sikersorozat. Továbbra is jók voltak az egyetemi/főiskolai továbbtanulási mutatók. A tanműhely bérmunka tevékenysége korábban ismeretlen lendületet vett. A szakközépiskolák „továbbfejlesztését célzó” 1973. évi 25. tvr. szellemében iskolánk az 1978/79. tanévtől fokozatosan kénytelen volt áttérni a szakmunkásképzési célú szakközépiskolai képzésre: gépi forgácsoló-esztergályos, mechanikai műszerész, gépszerelő és karbantartó-lakatos, vezetékes távközlés technikai műszerész szakmákban. Bázisvállalatok (MGM, HIM, GHG, Posta, MÁV, MEDICOR, MEZŐGÉP, Műanyagfeldolgozó) segítségével - a merőben új feladatot - a szakmunkásképzést is sikeresen oldotta meg egykori technikumunk. A szakmai versenyeken - az új képzési modellben is - legjobb iskolák közt tartottak számon bennünket.

 

A technikusképzés újraindítása, a közép- és emelt szintű szakképzés korszaka

A szakmai érdekképviseletek (különösen a nagy hagyományokkal rendelkező GTE) kemény, szívós küzdelmet folytattak ezekben az években a középfokú iskolarendszerű szakképzés megmentéséért, a technikusképzés helyreállításáért. Iskolánk fontos szerepet vállalt ebben a munkában. Néhány egykori technikummal összefogva és a Fővárosi Pedagógiai Intézet Szakfelügyeleti csoportjával együttműködve 1982/83-ban - az iskola 75. jubileumi tanévben - megindítottuk a középfokú szakmai végzettséget adó (14200) gépszerkesztő szakközépiskolai képzést. A színvonalas szakképzés keretében egyre inkább prioritást kap az igényes középfokú általános műveltség biztosítása. Ennek, s a várható változásoknak az előjele, hogy ezen a szakon az orosz nyelv mellett az angol nyelv tanulása is kötelező lett.       Az 1983/84. tanévben a műszaki igazgatóhelyettes részt vett az MKM által létrehozott - s az iskolarendszerű technikusképzés visszaállítását előkészítő - ad hoc bizottságban. Végül az 1985. évi I. törvényből fakadó felhatalmazás alapján az 1985/86. tanévben iskolánkban újraindul az iskolarendszerű technikusképzés. Az új rendszerű - ötéves - technikusképzés első évfolyamára öt párhuzamos osztályba közel 180 tanulót vettünk fel.

A következő években fokozatosan futnak ki a szakmunkásképzési célú és gépszerkesztő (14200) osztályok, az utolsó érettségi-képesítő vizsgát ezeken a szakokon 1988-ban tartottuk. S ez ismét egy szakképzési periódus végét jelentette iskolánkban.

A 80-as évek első fele a tárgyi feltételrendszerben igen jelentős minőségi változásokat hozott, illetve indított el. A 75. jubileumi tanévben - jórészt Szendrei György igazgatóhelyettes szervező munkájának eredményeként – végre lett tornaterme az iskolának.          

Egy kapcsolódó beruházási program keretében a Széchenyi utcai fronton új tanulmányi épületszárny létesült. Az udvari műhelyszárny bővítésével ifjúsági klub, majd „udvari” tanterem létesült. Fokozatosan épült ki a karbantartó műhely. Vezetői, tanári pályázati tevékenység eredményeként létrejöttek a számítástechnikai, CNC technikai, majd később az automatikaoktatás tárgyi feltételrendszerének alapjai. A bővítések ellenére is egyre szűkebb lett a csaknem 700 fős tanulólétszámnak az egykor 120 tanulóra épített iskola. A 80-as években folytatódott, sőt felgyorsult a generációváltás a tantestületben és a tanári létszám is nőtt a tanulói létszám felfutása, s a kiszélesedő csoportbontások hatására. Az 1985/86-ban újraindult iskolarendszerű ötéves technikusképzéssel - minden folytonosság ellenére - iskolánk történetének újabb szakasza kezdődött el. Az intézet hagyományinak megfelelő szintű és jelentőségű oktatási-nevelési, szakképzési feladatot kaptunk ismét. Természetesen a korábbi technikumi idők egyszerű folytatása senkiben sem merült fel. Bár a társadalmi-politikai struktúra egyelőre még konzerválódott, a gazdasági törvényszerűségek és a technikai haladás kikényszeríttette már ezekben az években is az oktatás, a szakképzés innovációját. Egyre határozottabban jelentkezett az igény:

• megújulásra, a szerkezetváltásra váró ipari-gazdasági környezet, a szülői-társadalmi közvélemény az iskolahasználók részéről;
• a képzési tartalom és feltételrendszer korszerűsítésére, modernizálására a szakmai közvélemény részéről;
• újfajta munkavállalói szemléletre, viselkedésmódra történő felkészítés iránt a munkaerőpiac részéről.
• Az újra indított technikusképzés struktúrája és profilja is ezekhez igazodott:
• elektronikai szakmacsoportban híradásipari technikusképzést;
• mechanikai szakmacsoportban gép- és készülékszerkesztő, illetve gépszerelő és karbantartó technikusképzést;
• és gépgyártás technológus technikusképzést

céloztunk meg az indulás évében öt első osztályban. Óvatosságból az elektronikai és mechanikai szakmacsoportban (2+3-as rendszerű) eleve technikusképzésre irányuló, a gépgyártás-technológiai szakon (4+1-es rendszerű) szakmunkásvizsgát és azt követő technikusképzést célba vevő struktúrákkal indultunk. Az eredeti elgondolás szerint a 2+3-as rendszerben a második osztály végén alapvizsgával kellett volna kiválasztani a technikus ágon tanulókat. Pár évig tanulmányi eredmény alapján történt az átrendezés, de számos nehézség miatt később abbamaradt ez a fajta szelekció. A 4+1-es modellről a gyakorlat bizonyította be, hogy tanulóink számára nem praktikus. Így vált - fokozatosan - egyeduralkodóvá a 2+3-as szakmacsoportos technikusképzési modell iskolánkban.

A képzési tartalom modernizációja felé tett fontos lépés volt 1987/88-ban a (110803) gépgyártás technológia-számítástechnikai technikusképzés indítása. Három másik jó nevű, egykori technikum műszaki munkaközösségével közösen kifejlesztett tanterv alapján máig korszerű képzési tartalmat sikerült kidolgoznunk. Sok területen a tényleges feltételrendszert meghaladó képzési tartalmat „álmodtuk meg”. Majd szívós és szakmailag kvalifikált fejlesztő munkával lépésről lépésre teremtettük meg a feltételeket is. Ehhez innovatív és áldozatkész, tehetséges szakmai team állt rendelkezésre iskolánkban.

Az iskola 80. jubileumi tanévében a Széchenyi utcai épületszárny emeletráépítésével (és padlásterével) tovább bővült ugyan iskolánk, de a 700 fős tanulólétszám és a sokféle szak számára így is igen zsúfolt volt.

Az 1989/90. tanévben kezdte meg - a híradásipari szakos osztályok kiválásával - önálló iskolává fejlődését a Gábor Dénes Műszaki Szakközépiskola.   Ez a tanév ismét szép sikereket hozott az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen, s az újra indított technikusképzés nagy seregszemléjén is letettük névjegyünket. (Hat versenyzőnk volt a legjobb 10 között, „dobogós” helyezésekkel árnyalva.) Előkelő helyre került intézetünk az ország szakközépiskoláinak egyetemi, főiskolai felvételi rangsorában, s ezt máig tartjuk is. Ebben a tanévben, 1990 júniusában - hosszú szünet után újra - technikusképesítő vizsgákat tartottunk, s a korábbi technikumok alapításának 40. évfordulóján az első technikusavató ünnepélyen 72 ifjú növendékünk vette át technikusi oklevelét.

Technikusképző intézetünk 1990 szeptemberében - több hasonló képzési célú intézménnyel együtt műszaki középiskola lett. Ez az elnevezésbeli változás egyrészt a technikusképzési cél megjelölését szolgálta, másrészt egy régebbi progresszív időszak iskolatípusának folytatására emlékeztetett.      Az 1990/91. tanév a képzési tartalom újabb korszerűsítésének előmunkálatai, a tárgyi feltételrendszer megújításának előkészítése, a nevelőmunka ideologikus elemeinek kiiktatása jegyében zajlott le. Megkezdődtek tanáraink nyugat-európai tanulmányútjai. Már 1990-ben, s 1991-ben egy-egy mérnöktanár tanulmányozhatta a nyugati szakképzést. Ennek nyomán alakult ki augsburgi testvériskolai kapcsolatunk. Ebben a tanévben készítettük el - végül is sikeres - pályázatunkat az Emberi erőforrások fejlesztését célzó (világbanki hitellel támogatott) projektben való részvételre.

Iskolánk vezetésében három évtizedes sikeres részvétel és 18 éves eredményes igazgatói működés után 1991 decemberében Kovács Gábor nyugállományba vonult. Dr. Kárpáti László okl. gépészmérnök, mérnöktanár, korábbi műszaki igazgatóhelyettes lett a Mechwart András Gépipari Műszaki Középiskola 9. igazgatója.

Sikeresen működő iskolánk ismét korszakhatárhoz érkezett, hiszen merőben új gazdasági-társadalmi viszonyok kialakulásának küszöbére lépett hazánk, régiónk. Az ipari-gazdasági háttér gyökeres átalakulása, alapvetően új munkaerő piaci helyzetet teremtett. Az iskolában, s különösen a szakképzésben is új szemléletre, gondolkodásmódra kellett átváltani.

Öt évfolyamú műszaki középiskolai képzésünk struktúrájának lényege:

• Az I-IV. osztályban a középfokú általános műveltséget adó tantárgyak (benne egy kötelezően választandó idegen nyelv) tanulása kap vezető szerepet. Ezt egészítik ki a szakmacsoportos középfokú általános szakmai műveltséget nyújtó műszaki előkészítő tantárgyak. Ez a képzési periódus közismereti érettségivel zárul (magyar, történelem, matematika, fizika).
• Az érettségi után egyetemi-főiskolai továbbtanulás, munkába állás, illetve (ötödéves) technikusképzés között választhatnak a tanulók. A technikus-képző évfolyamon idegen nyelv mellett csaknem kizárólag szakirányú tárgyakat tanulnak a technikusjelöltek. Itt a gyakorlati oktatás különösen hangsúlyos. A tanulmányokat írásbeli, gyakorlati és szóbeli részből álló technikusképesítő vizsga zárja le.

 

Az innováció útján

A gyorsuló ütemű technikai fejlődés, a gazdasági-munkaerőpiaci változások szakképzésünk állandó fejlesztésére késztette iskolánkat. Ez motiválta kollégáinkat a 80-as évek végén, amikor az Országos Központi Kutatási Fejlesztési Tanács Gépipari programjának (OKKFT G6) pályázatait írták, s számottevő fejlesztési támogatást kaptunk ún. csúcstechnológiák meghonosítására. Ugyanez volt a gyártástechnológia-számítástechnika szak kimunkálásában való részvétel indítéka.

További fejlesztési lehetőséget láttunk abban is, hogy ezen a szakon folytatott technikusképzésünket tantervileg is illesszük a hasonló osztrák képzéshez, az eurokvalifikáció első lépéseként. Így kezdtük meg az 1995/96. tanévben az egyeztetett osztrák-magyar tanterv szerinti technikusképzést. A képzési struktúra mélyreható változását, a művelődési tartalom és a profilok igazi megújítását, a feltételrendszer lendületes innovációját azonban az ún. világbanki projektben való részvételünk hozta. A szakképzési fejlesztő program 1991 tavaszán kiírt pályázati felhívására 188 iskola pályázata érkezett be, köztük a miénk is, felvázolva a fejlesztési elképzeléseket. A bíráló bizottság döntése alapján iskolánk is a 61 nyertes közé került, s a Munkaügyi Minisztérium szerződést kötött velünk és fenntartónkkal. Kezdetben iskolánk csak a fémtechnikai (gépészeti) szakmacsoportban indult, majd 1993-tól az informatikai szakmacsoportba is bekapcsolódtunk (a városi önkormányzat egyetértő támogatásával). Az emberi erőforrások fejlesztésére kiírt projektben való részvételünk legjobb haszna az volt, hogy iskolánk továbbra is emelkedő pályára került, hiszen:

• az eszközfejlesztési program keretében mintegy 40 millió Ft értékű támogatást kaptunk (bár eltérő mértékben), de szinte valamennyi tantárgycsoportot érintően;
• az új szakképzési modell kimunkálása során a NAT és az új közoktatási törvény megjelenését jóval megelőzve olyan szakképzési struktúrában kezdtünk el gondolkodni - tervezni - kísérletbe fogni, nagyon értékes tapasztalatot szerezni, melynek általános bevezetése 1998-tól megindul;
• fogadókészek lettünk nem csupán a NAT és az új OKJ-s képzések bevezetésére, de egy következő (bizonyos értelemben a folytatást jelentő) projektben való részvételre;
• intézetünket az innovatív, az új technikát fogadni kész (és képes) iskolák közt tartják számon nemcsak a városban (a régióban), de országosan is;
• tanáraink korszerű és alapos tantervfejlesztési ismeretre és tapasztalatra tettek szert;
• jelentős számban vettek részt külföldi tanulmányutakon kollégáink, gazdagítva ezzel szaktudásukat, szélesítve látókörüket, tapasztalataikat;
• a képzési tartalmak, sőt képzési profilok és irányok kiválasztásába és realizálásába ilyen direkt módon soha sem volt még módunk beleszólni (az önállóság és felelősség terhét is megismerve);
• a világbanki projekt révén az iskola talpon tudott maradni (nyitni tudott korszerű képzési irányok felé), biztosítani tudta a további fejlesztés bázisát, megőrizte hagyományos presztízsét.

          Különösen látványos fejlesztést hajtottunk végre a csúcstechnikák terén. Az iskola számítógép program keretében, 1983-ban nálunk megjelent első számítógéptől indulva igen nagy utat tettünk meg. Technikus képzésünk szaktárgyi oktatását erősen áthatja a számítástechnika alkalmazása. A világbanki szakképzési reformkísérlet felfutásával tanulóink fele informatikai technikusi képesítést szerez. A felnőttképzésben igen jelentős eredményeket értünk el a számítástechnikai kultúra elterjesztésben.

          2002-ben 40 év Mechwartban töltött szolgálat, 18 év műszaki igazgatóhelyettesi, 10 év sikeres igazgatói tevékenység után Dr. Kárpáti László nyugalomba vonult, Dr. Barcsa Lajos okl. gépészmérnök, szakközgazda, okl. mérnöktanár kapott igazgatói kinevezést Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlésétől.

Napjainkban - az elődök nyomdokain haladva - az iskola kettős küldetést teljesít:

-            Magas szintű közismereti, műszaki és informatikai képzéssel felkészíti a tanulókat a felsőfokú továbbtanulásra;

-            Igényes, korszerű szakmai, gazdasági, nyelvi képzéssel igyekszik megfelelni a környezet elvárásainak, a munkaerőpiacon azonnal hasznosítható szakismeretekhez „kenyérkereső szakmához” juttatni tanulóit.

Az iskola továbbra is - az eddig sikeres két szakterületen - a gépészeti és informatikai szakmacsoportban kíván közép- és emelt szintű képzést folytatni.

Mindezeket szem előtt tartva:

-            A 2002/03-as tanévtől német két tanítási nyelvű szakközépiskolai osztály indult.

-            A 2003/04-es tanévben emelt óraszámú (heti hatórás) angolnyelv-oktatás jelent meg a palettán.

-         Folyamatosan megújította az intézmény az 1998. évben megszerzett ECDL vizsgáztatási jogosultságot. Ma már a végzős tanulók 90% - az ECDL bizonyítványt is megszerzi tanuló évei alatt.

-         2002-től az iskola a CISCO lokális akadémiája. Az intézmény tanulói megkaphatják a világ 130 országában elfogadott ún. CISCO Hálózati Akadémiai oklevelet.

-         Az iskolában korszerű CNC oktató kabinet került kialakításra. Így mind a mechwartos tanulók, mind külső hallgatók megszerezhetik az intézményben a munkaerőpiacon keresett CNC gépkezelő szakképesítést.  

-         2004-től az iskola akkreditált felnőttképzési intézmény is. Ez lehetőséget biztosít az intézmény számára, hogy a környező vállalatok, igényeinek megfelelően a munkaerőpiaci képzésbe közvetlenül bekapcsolódjon, ill. az iskola tanulói a mechwartos éveik alatt több szakképesítést szerezve növelhetik elhelyezkedési esélyeiket.

-         2005-től az iskola a gépészeti és az informatika szakterületen akkreditált vizsgaközpontként is működött. Így más szervezetek is felkérhették iskolánkat vizsgáztatásra.

-         2005-től az iskola ECDL vizsgaközpont. Ez a vizsgalehetőség a tanulók gazdasági ismereteinek szélesítését hivatott szolgálni.

-          Az elhelyezkedés segítése érdekében 2006-tól az intézmény az ún. EUROPASS bizonyítványt is kiállítja tanulói számára.

A Mechwart folyamatosan jó kapcsolatot tart fenn a környező vállalatokkal, intézményekkel.  Az iskola közel száz vállalkozással épített ki képzéssel vagy támogatással összefüggő kapcsolatot 2006 és 2008 között a Hajdú Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával sikeres közös európai uniós pályázaton vett részt az intézmény. 2008-tól eredményesen működtetünk a szakképző évfolyamunkon egy közvetlen vállalati kapcsolattal rendelkező, a tananyagtartalomba a vállalat igényeit beépítő iskolarendszerű képzés szerint szervezett osztályt.         A Mechwart a tanárképzés eredményes gyakorlóhelye. 2004-től az iskola használhatja „A Debreceni Egyetem Partneriskolája„ címet. Az Országos Közoktatási Intézet évenkénti kiadványának adatai szerint a Mechwart mind a továbbtanulási mutatók, mind az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyek mutatószámai alapján az ország szakközépiskoláinak élmezőnyében halad. A 2004. évben Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlése „DEBRECEN VÁROS KÖZOKTATÁSÁÉRT” díjat adományozta az intézménynek.

Örvendetes, hogy a jó hazai közismereti és szakmai versenyeredmények mellett, 2007-tel kezdődően, nyolc éven át folyamatosan mechwartos diákok képviselhették hazánkat az informatikai hálózatos szakterület nemzetközi viadalain is, az ún. EuroSkills, WorldSkills versenyeken. A mechwartosok az informatikai hálózatos európai, és a világversenyeken is az élvonalban teljesítettek.

 

Fenntartóváltás az iskolarendszerben, a szakgimnáziumi korszak

2013-tól a köznevelési feladatellátás szakmai színvonalának emelése, az egyes településeken lévő eltérő lehetőségek miatti különbségek csökkentése, az esélyegyenlőség növelése érdekében Magyarországon az állam nagyobb szerepet kívánt vállalni a közoktatásban.  E törekvés jegyében 2013. január 1-től iskolánk két és fél évig az Emberi Erőforrások Minisztériuma irányítása alatt álló központi hivatal, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásában működött. 

A nemzetgazdaság fejlődése, a jelentkező szakemberhiány a magyar szakképzési rendszer fejlesztő, korszerűsítő átalakításának szükségességét hívta életre. E feladatot a Nemzetgazdasági Minisztérium keretein belül volt célszerű megoldani.

Így 2015. július elsejével Magyarországon 44 önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működő, a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába tartozó szakképzési centrum jött létre. A korábban jellemzően önkormányzati iskolák, illetve 2013. január 1-től 2015. június 30-ig a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásában működő szakképző intézmények, a centrumokba tömörültek. Hajdú- Bihar megyében két szakképzési centrum alakult, az egyik Debrecen, a másik Berettyóújfalu székhellyel.

2015. július 1-től a Mechwart a Nemzetgazdasági Minisztériumfenntartásában, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, mint középirányító hatóság iránymutatása szerint, a Debreceni SZC Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskolájaként működött tovább.

A szervezeti átalakulás mellett korszerűbbé, a gazdaság igényeihez jobban illeszkedővé vált a képzés tartalma is. A kötelezővé váló szakmai érettségi vizsgatárgy bevezetése lehetővé tette, hogy már az érettségi bizonyítvány bizonyos munkakörök betöltésére jogosítson. A tanulmányaikat az intézményben tovább folytató tanulók egy év alatt megszerezhetik a gépgyártás-technológiai technikusi vagy hálózattelepítő és üzemeltető informatikusi oklevelet. A tartalmi korszerűsítés az iskola nevének változásában is megjelenik. 2016. szeptember 1-től iskolánk a Debreceni SZC Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma nevet viseli. E név talán az eddiginél erőteljesebben hangsúlyozza az iskola kettős feladatát: Felkészíteni a felsőfokú továbbtanulásra, valamint korszerű szakmai ismereteket nyújtva elhelyezkedési lehetőséget biztosító, az OKJ-ban jegyzett kenyérkereső szakmához juttatni a végzős tanulót.

2018 májusától az Innovációs és Technológiai Minisztérium vette át a szakképzés területét. Így ettől az időtől a Mechwart, az Innovációs és Technológiai Minisztérium fenntartásában, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal - mint középirányító hatóság - iránymutatása szerint, a Debreceni SZC Mechwart András Gépipari és Informatikai  Szakgimnáziumaként működik.

Iskolánk a fenntartóváltozások, szervezeti átalakulások közepette is mindvégig megőrizte vezető helyét az ország szakképző intézményeinek sorában. A kompetenciamérések, az érettségi eredmények, a versenyszereplések alapján az intézmény továbbra is az ország szakgimnáziumainak élmezőnyében halad. Miközben a demográfiai hullámvölgy miatt a középiskolába jelentkezők száma csökkent, a Mechwart a környezet elvárásaihoz igazodva, továbbra is jó képességű, szorgalmas tanulók felvételével növelte a tanulói létszámát.

Bár 2013-tól nem Debrecen a területén működő iskolák fenntartója, az intézmények s a város kapcsolata továbbra is szorosan együttműködő.  Így van ez a Mechwart esetében is. A város segíti működésünket, iskolánk pedig a helyi, rohamosan fejlődő gazdaság igényeihez igazodva, igyekszik megfelelni a környezet elvárásainak. Ezért igyekszünk szoros kapcsolatot kiépíteni a már itt lévő, s az újonnan betelepülő vállalatokkal, a gazdasági kamarával, a különböző intézményekkel, a Debreceni Egyetemmel. Ezért indítunk 2017-től a meglévő tanteremhiányunk ellenére, a korábbi négy, kilencedikes osztály helyett évenként öt osztályt.

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata elismeri, értékeli törekvésünket. 2018-ban iskolánk 110. tanévében az iskola tantestületét, a 2004. évi elismerés után másodszor is kitüntette 
a DEBRECEN VÁROS KÖZOKTATÁSÁÉRT címmel.