Minden az emléktáblán megörökített nevek kutatásával kezdődött. Kiderült, hogy a tervező Oláh István, nemcsak az akkori iskola tanára volt, hanem a második világháború éveiben már igazgatóhelyettese is. A hivatalos iratokból egy lenyűgöző életút kezdett felsejleni, de igazán nagy áttörést azt hozott, amikor az is kiderült, hogy a Debreceni Köztemetőben temették el Oláh Istvánt. Így a síron hagyott üzenet eredményeként sikerült felvenni a kapcsolatot az unokával. A tőle kapott információk és a további kutatási eredmények alapján „összeállt” egy vázlatos életrajz.

Oláh István 1890-ben született Tiszadobon. Harcolt az első világháborúban, ahol sebesülést követően elvesztette jobb kezének három ujját. Így az akkor már festészeti és grafikai ambíciókkal és munkássággal büszkélkedő fiatalember példamutató elszántsággal megtanult bal kézzel írni, rajzolni és festeni. Az 1920-as zűrzavaros évek közepette került az akkori Debreceni Magyar Királyi Állami Fémipari Szakiskolába, mint rajztanár. A tanítás mellett számos festmény, grafika született; emléktáblákat, bútorokat tervezett. A műszaki rajzolás oktatása hamar kiegészült a testneveléssel, később a honvédelemmel. Mindezek mellett jelentős motorja volt az iskolai közösség kialakításának, formálásának. Tartalékos főhadnagyként a kapcsolatait és megszerzett ismereteit kihasználva leginkább tanulmányi kirándulások, túrák, megemlékezések és egyéb közösségi események szervezését és vezetését vállalta magára.

Sajnos 1944. szeptember 1-én a város bombázásakor az iskola légópincéjében, két ott tartózkodó diákot védve életét vesztette.

A kutatás még tart!