Az egykori karcagi születésű fiatal az akkori Debreczeni Magyar Királyi Állami Fémipari Szakiskola (iskolánk jogelődje) diákja volt. A 18. életévét betöltve, számos kortársához hasonlóan besorozott katonaként hamarosan az első világháború poklában találta magát. A Karcagi Hírlap tudósítása szerint nem a fegyverek, hanem a betegség vetett véget fiatal életének. A folyamatosan hazavágyó szíve az Isonzó frontról már sajnos „csak” a szolnoki tábori kórházig vitte. Ott, napra pontosan a 20. születés napján megszűnt dobogni. A karcagi társadalmi életben is jelentős szerepet betöltő Ujházy család hazavitette és otthon temettette el fiát.

A helyszínre érve és a feladatot felmérve a három felnőtt és három diák alkotta „bevetési csoport” munkához is látott. A közben megérkező Ruzicska Ferenc helytörténész rögtönzött előadása hozta közelebbivé az eseményeket. A karbantartás végeztével rövid megemlékezés keretében kötötték fel a nemzetiszín szalagot a „Mechwartos diákok”, majd lobbantották fel a mécses lángját. A temető többi, első világháborúban hősi halált halt katonák sírjainál is leróttuk tiszteletünket.

A „bevetési csoport” tagjai:

Diák részleg:

Bakos Bendegúz – 10.f

Csík Patrik – 10.c

Németh Ferenc – 9.b

Felnőtt részleg:

Bakos József – szülő

Terjék Ádám t. fhdgy. – katona oktató

Veres László – oktató