„Az Országgyűlés a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánítja.” – részlet a 2001. évi LXIII törvényből.

Ennek szellemében a honvédelmet tanuló kilencedikes osztályok a „Mechwart diákságának” képviseletében hadisírgondoással és megemlékezésekkel fejezték ki az utódok háláját és tiszteletét.

A három felvonásból álló műveletet első „bevetési napján” a Debreceni Köztemető XV/3-as parcellájának sírjait gondozták a 9.b osztály diákjai, osztályfőnökük és katona oktatójuk vezetésével, csatlakozva a Magyar Honvédség Országos Hadisírkarbantartó Programjához. A feladat ismertetését egy rögtönzött helytörténeti előadás előzte meg, kitérve, hogy miért ezekre a sírokra esett a választás. Itt azok a katonai és polgári áldozatok találtak örök nyughelyre, akik az 1944-es Debrecent ért bombázások során vesztették életüket. Köztük az iskola jogelődjének tanára, később igazgatóhelyettese, bizonyos Oláh István. Bár őt a család a családi sírba temettette, ám nem messze, látótávolságba a Bombázottak parcellájától. A karbantartás lezárásaként rövid megemlékezés keretében mécsest gyújtottak a diákok, mind a „Bombázottak Emlékoszlopánál”, mind Oláh István sírjánál.

A második „bevetési nap” a Honvédtemető – Hősök Temetőjébe vitte a másik kilencedikes osztályt (9.a), ahol a kegyeleti emlékpark gondnokasszonyának előadása vezette be a rendhagyó történelem órát. A történelemtanáruk és a katona oktatójuk vezetésével járták be a Temetőt és a Mauzóleumot, és a „Mechwart diáksága” nevében mécses elhelyezésével rótták le tiszteletüket.

Zárásként a harmadik „bevetési napon” a Magyar Honvédség Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár megemlékezéséhez csatlakozott a 9.c osztály, hogy a katonai tiszteletadás melletti koszorúzás után a saját közösségük nevében ők is meggyújthassák az emlékezés lángját.