A technikusképzés újraindítása

A technikusképzés újraindítása, a közép- és emelt szintű szakképzés korszaka

          A szakmai érdekképviseletek (különösen a nagy hagyományokkal rendelkező GTE) kemény, szívós küzdelmet folytattak ezekben az években a középfokú iskolarendszerű szakképzés megmentéséért, a technikusképzés helyreállításáért. Iskolánk fontos szerepet vállalt ebben a munkában. Néhány egykori technikummal összefogva és a Fővárosi Pedagógiai Intézet Szakfelügyeleti csoportjával együttműködve 1982/83-ban - az iskola 75. jubileumi tanévben - megindítottuk a középfokú szakmai végzettséget adó (14200) gépszerkesztő szakközépiskolai képzést. A színvonalas szakképzés keretében egyre inkább prioritást kap az igényes középfokú általános műveltség biztosítása. Ennek, s a várható változásoknak az előjele, hogy ezen a szakon az orosz nyelv mellett az angol nyelv tanulása is kötelező lett.       Az 1983/84. tanévben a műszaki igazgatóhelyettes részt vett az MKM által létrehozott - s az iskolarendszerű technikusképzés visszaállítását előkészítő - ad hoc bizottságban. Végül az 1985. évi I. törvényből fakadó felhatalmazás alapján az 1985/86. tanévben iskolánkban újraindul az iskolarendszerű technikusképzés. Az új rendszerű - ötéves - technikusképzés első évfolyamára öt párhuzamos osztályba közel 180 tanulót vettünk fel.

          A következő években fokozatosan futnak ki a szakmunkásképzési célú és gépszerkesztő (14200) osztályok, az utolsó érettségi-képesítő vizsgát ezeken a szakokon 1988-ban tartottuk. S ez ismét egy szakképzési periódus végét jelentette iskolánkban.

          A 80-as évek első fele a tárgyi feltételrendszerben igen jelentős minőségi változásokat hozott, illetve indított el. A 75. jubileumi tanévben - jórészt Szendrei György igazgatóhelyettes szervező munkájának eredményeként – végre lett tornaterme az iskolának.          

          Egy kapcsolódó beruházási program keretében a Széchenyi utcai fronton új tanulmányi épületszárny létesült. Az udvari műhelyszárny bővítésével ifjúsági klub, majd „udvari” tanterem létesült. Fokozatosan épült ki a karbantartó műhely. Vezetői, tanári pályázati tevékenység eredményeként létrejöttek a számítástechnikai, CNC technikai, majd később az automatikaoktatás tárgyi feltételrendszerének alapjai. A bővítések ellenére is egyre szűkebb lett a csaknem 700 fős tanulólétszámnak az egykor 120 tanulóra épített iskola. A 80-as években folytatódott, sőt felgyorsult a generációváltás a tantestületben és a tanári létszám is nőtt a tanulói létszám felfutása, s a kiszélesedő csoportbontások hatására. Az 1985/86-ban újraindult iskolarendszerű ötéves technikusképzéssel - minden folytonosság ellenére - iskolánk történetének újabb szakasza kezdődött el. Az intézet hagyományinak megfelelő szintű és jelentőségű oktatási-nevelési, szakképzési feladatot kaptunk ismét. Természetesen a korábbi technikumi idők egyszerű folytatása senkiben sem merült fel. Bár a társadalmi-politikai struktúra egyelőre még konzerválódott, a gazdasági törvényszerűségek és a technikai haladás kikényszeríttette már ezekben az években is az oktatás, a szakképzés innovációját. Egyre határozottabban jelentkezett az igény:

  • megújulásra, a szerkezetváltásra váró ipari-gazdasági környezet, a szülői-társadalmi közvélemény az iskolahasználók részéről;
  • a képzési tartalom és feltételrendszer korszerűsítésére, modernizálására a szakmai közvélemény részéről;
  • újfajta munkavállalói szemléletre, viselkedésmódra történő felkészítés iránt a munkaerőpiac részéről.
  • Az újra indított technikusképzés struktúrája és profilja is ezekhez igazodott:
  • elektronikai szakmacsoportban híradásipari technikusképzést;
  • mechanikai szakmacsoportban gép- és készülékszerkesztő, illetve gépszerelő és karbantartó technikusképzést;
  • és gépgyártás technológus technikusképzést

céloztunk meg az indulás évében öt első osztályban. Óvatosságból az elektronikai és mechanikai szakmacsoportban (2+3-as rendszerű) eleve technikusképzésre irányuló, a gépgyártás-technológiai szakon (4+1-es rendszerű) szakmunkásvizsgát és azt követő technikusképzést célba vevő struktúrákkal indultunk. Az eredeti elgondolás szerint a 2+3-as rendszerben a második osztály végén alapvizsgával kellett volna kiválasztani a technikus ágon tanulókat. Pár évig tanulmányi eredmény alapján történt az átrendezés, de számos nehézség miatt később abbamaradt ez a fajta szelekció. A 4+1-es modellről a gyakorlat bizonyította be, hogy tanulóink számára nem praktikus. Így vált - fokozatosan - egyeduralkodóvá a 2+3-as szakmacsoportos technikusképzési modell iskolánkban.

          A képzési tartalom modernizációja felé tett fontos lépés volt 1987/88-ban a (110803) gépgyártás technológia-számítástechnikai technikusképzés indítása. Három másik jó nevű, egykori technikum műszaki munkaközösségével közösen kifejlesztett tanterv alapján máig korszerű képzési tartalmat sikerült kidolgoznunk. Sok területen a tényleges feltételrendszert meghaladó képzési tartalmat „álmodtuk meg”. Majd szívós és szakmailag kvalifikált fejlesztő munkával lépésről lépésre teremtettük meg a feltételeket is. Ehhez innovatív és áldozatkész, tehetséges szakmai team állt rendelkezésre iskolánkban.

          Az iskola 80. jubileumi tanévében a Széchenyi utcai épületszárny emeletráépítésével (és padlásterével) tovább bővült ugyan iskolánk, de a 700 fős tanulólétszám és a sokféle szak számára így is igen zsúfolt volt.

          Az 1989/90. tanévben kezdte meg - a híradásipari szakos osztályok kiválásával - önálló iskolává fejlődését a Gábor Dénes Műszaki Szakközépiskola.   Ez a tanév ismét szép sikereket hozott az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen, s az újra indított technikusképzés nagy seregszemléjén is letettük névjegyünket. (Hat versenyzőnk volt a legjobb 10 között, „dobogós” helyezésekkel árnyalva.) Előkelő helyre került intézetünk az ország szakközépiskoláinak egyetemi, főiskolai felvételi rangsorában, s ezt máig tartjuk is. Ebben a tanévben, 1990 júniusában - hosszú szünet után újra - technikusképesítő vizsgákat tartottunk, s a korábbi technikumok alapításának 40. évfordulóján az első technikusavató ünnepélyen 72 ifjú növendékünk vette át technikusi oklevelét.

          Technikusképző intézetünk 1990 szeptemberében - több hasonló képzési célú intézménnyel együtt műszaki középiskola lett. Ez az elnevezésbeli változás egyrészt a technikusképzési cél megjelölését szolgálta, másrészt egy régebbi progresszív időszak iskolatípusának folytatására emlékeztetett.      Az 1990/91. tanév a képzési tartalom újabb korszerűsítésének előmunkálatai, a tárgyi feltételrendszer megújításának előkészítése, a nevelőmunka ideologikus elemeinek kiiktatása jegyében zajlott le. Megkezdődtek tanáraink nyugat-európai tanulmányútjai. Már 1990-ben, s 1991-ben egy-egy mérnöktanár tanulmányozhatta a nyugati szakképzést. Ennek nyomán alakult ki augsburgi testvériskolai kapcsolatunk. Ebben a tanévben készítettük el - végül is sikeres - pályázatunkat az Emberi erőforrások fejlesztését célzó (világbanki hitellel támogatott) projektben való részvételre.

          Iskolánk vezetésében három évtizedes sikeres részvétel és 18 éves eredményes igazgatói működés után 1991 decemberében Kovács Gábor nyugállományba vonult. Dr. Kárpáti László okl. gépészmérnök, mérnöktanár, korábbi műszaki igazgatóhelyettes lett a Mechwart András Gépipari Műszaki Középiskola 9. igazgatója.

          Sikeresen működő iskolánk ismét korszakhatárhoz érkezett, hiszen merőben új gazdasági-társadalmi viszonyok kialakulásának küszöbére lépett hazánk, régiónk. Az ipari-gazdasági háttér gyökeres átalakulása, alapvetően új munkaerő piaci helyzetet teremtett. Az iskolában, s különösen a szakképzésben is új szemléletre, gondolkodásmódra kellett átváltani.

Öt évfolyamú műszaki középiskolai képzésünk struktúrájának lényege:

  • Az I-IV. osztályban a középfokú általános műveltséget adó tantárgyak (benne egy kötelezően választandó idegen nyelv) tanulása kap vezető szerepet. Ezt egészítik ki a szakmacsoportos középfokú általános szakmai műveltséget nyújtó műszaki előkészítő tantárgyak. Ez a képzési periódus közismereti érettségivel zárul (magyar, történelem, matematika, fizika).
  • Az érettségi után egyetemi-főiskolai továbbtanulás, munkába állás, illetve (ötödéves) technikusképzés között választhatnak a tanulók. A technikus-képző évfolyamon idegen nyelv mellett csaknem kizárólag szakirányú tárgyakat tanulnak a technikusjelöltek. Itt a gyakorlati oktatás különösen hangsúlyos. A tanulmányokat írásbeli, gyakorlati és szóbeli részből álló technikusképesítő vizsga zárja le.

Kérdésed van? Keress minket bizalommal!     felveszem a kapcsolatot