A fémipari szakiskola és a felső ipari iskola évtizedei

A középfokú szakembernevelést egyre eredményesebben végző fémipari szakiskola fennállásának hetedik esztendejében kitört az első világháború. Már az első háborús tanévben katonai szolgálatot teljesít az iskola tíz nevelőjéből két mérnök és négy művezető, s a tanulók egy része. Az itthon maradt nevelők és tanulók nehéz körülmények között folytatják a munkát. Az iskolában hadi kórház van, s a tanműhelyben - a nyári szünetben is - haditermelés folyik egészen 1918. október 18-ig.

Az első világháború pusztítását az tette teljessé, hogy a tanácsköztársaság leverésében közreműködő, s 1919. április 22-én Debrecenben bevonuló román csapatok az iskola felszereléseit és gépeit elszállították. Az üresen maradt épületben mindent elölről kellett kezdeni. A háborútól megtépázott, igen szűkös anyagi viszonyok között, s nehéz politikai légkörben talpra állni készülő fémipari szakiskolát 1920. júliusában a kereskedelemügyi miniszter "... egy rendes szakiskolai tagozatú faipari szakosztály ..." szervezésével bízza meg.

A következő tanévekben újra fel kellett szerelni a fémipari műhelyt, s meg kellett teremteni a faipari szakiskolai képzés személyi és tárgyi feltételeit. Az ország súlyos anyagi helyzetében a "... kenyérkereső foglalkozás elsajátításának lehető ..." könnyítését akarták elérni az iparoktatás vezetői a szakiskolai tanulmányi idő egy éves rövidítésével. Az 1924/25. tanévtől tért át szakiskolánk a hároméves képzésre. Az átszervezés lényegében nem érintette a korábbi képzési célt és tartalmat. Ezzel egyidőben az egész iskolaépület belső felújítását is el kellett végezni.

Drámai hangon emlékeznek meg a korabeli tantestületi jegyzőkönyvek a vidéki, szegény sorsú gyerekek tanulási körülményeiről. E gond enyhítésére az 1926/27. tanévtől elhatározzák a - háború miatt megszüntetett - menza újbóli megszervezését, s e "... mellé egy 12 személyes internátus ..." létesítését, majd 1929-től "... az iskolával kapcsolatos internátus befogadóképességének ..." emelését.

1929-ben a debreceni ipartestület a fa- és fémipari szakiskola profiljának bővítésére tesz indítványt - mondván - Debrecen "... nagyon nélkülözi a mindenféle rendű és rangú iskolák mellett az építőipari iskolát." Intézetünk - amely mindenkor érzékenyen reagált a környező ipar igényeire - az 1930/31. tanévtől építőipari téli tanfolyamot, majd 1935-től építőipari téli tagozatot indít, mely "... a kőműves és ácsmesteri vizsgára készíti fel az építőipari ifjúságot ..."

A három tagozatú iskola bővítésére a harmincas évek végén az intézetben terveket dolgoznak ki. A háborús készülődés miatt erre anyagi fedezet nincs, s a faipari szak fokozatos visszafejlesztés után 1944-ben meg is szűnik.

A két világháború között egyre erőteljesebben hangoztatják az iparoktatás szakemberei - köztük Kiszely Árpád, iskolánk akkori igazgatója - hogy a magyar középfokú szakoktatás igazi és radikális reformja elodázhatatlan. Az Állami Iparoktatási Intézetek Tanárainak Egyesülete 1935-ben iskolánkban tartott közgyűlésén: a gimnáziumokkal egyenrangú érettségit adó, egységes középfokú iparoktatási intézményrendszer kiépítését, s a végzettek számára technikusi cím megadását követeli.

E törekvések végül is elvezetnek ugyan az 1938. évi XIII. tc.-hez: az egységes középiskola gondolatához, de gyakorlati megvalósítása felemás módon történik meg. Így iskolánk - a várakozással ellentétben - nem négyéves és érettségivel záruló ipari középiskolává alakult át 1941-től, hanem hároméves és érettségit nem adó felső ipariskolává.

A szakiskolához képest ez az átszervezés előrelépést jelentett, s ezzel 30 éves kívánsága teljesült Debrecennek. Hiszen már 1913-ban megfogalmazott cél, hogy "... városunk iparának fejlesztése érdekében arra kell törekedni, hogy minél előbb teljes felső ipariskolája legyen ..." Szabó Gábor igazgató vezetésével megindul a felkészülés a megnövekedett feladatok megoldására. A közelgő háború előjele, hogy 1937-ben elkészítik az iskola légoltalmi tervét.

A következő tanév elején megérkeznek az első behívók. Jóformán a II. világ- háború előestéjén az iparügyi miniszter az iskolát felveszi a hadi üzemek "B" csoportjába, s az intézet személyzetét katonai fennhatóság alá helyezik. Ennek nyomán minden 14-70 év közötti személy honvédelmi munkára igénybe vehető. Folytatódnak a katonai behívások.

1942. szeptemberétől az iskola felkészül a légitámadásokra. Az 1942/43. az utolsó "rendes" tanéve a felső ipariskolának az ország hadszíntérré válása előtt. Légvédelmi óvóhely létesül és elkészül az iskola készültségi és légoltalmi riadóterve, majd 1944. márciusától rádióügyeleti szolgálat működik. Áprilistól augusztusig német csapatok szálláshelye lesz az iskola.

Az 1944. június 2-i légitámadás jelentős kárt okoz az iskola épületében. A tanműhelyben azonban a haditermelés zavartalan, s az 1944/45-ös rendkívüli tanév megnyitásának előkészületei is folynak. Az 1944. szeptember 1-jei légitámadás "... alkalmával iskolánk súlyos bombatalálatot kapott, melynek következtében az egész épület teljesen használhatatlanná vált."

 

Kérdésed van? Keress minket bizalommal!     felveszem a kapcsolatot