Az átmenet évei a második világháború után

Az átmenet évei a második világháború után

          Amikor a front átvonult a városon, intézetünk épületének egy része romokban hevert, műhelye pedig ismét kifosztva várta az élet megindulását. Az intézet történetében harmadszor kellett szinte mindent elölről kezdeni. A háború utáni első tanév nem csupán újjáépítési munkák elvégzését, a leglényegesebb tárgyi és személyi feltételek biztosítását kívánta meg a tantestülettől, de az eddigitől eltérő, új nevelési cél megvalósítását is.

          A következő tanévekben elsőrendű feladat volt az újjáépítés, valamint a felső ipariskolai oktatás rendes menetének mielőbbi biztosítása. Ez a munka eredményesen haladt Újvárosi Imre, majd László Árpád igazgatásával, s az 1946/47-es tanévben folyamatos tanítás mellett már a teljes tantervi anyagot el tudták végezni. Ebben a tanévben Kövesdy László építészmérnök lett iskolánk igazgatója, s tíz éven át nagy szakértelemmel és ügybuzgalommal vezette az intézetet. Az ő irányításával fejeződött be az újjáépítés, majd pedig tervei és szervezőmunkája nyomán jött létre az első iskolabővítés, a mai 9-es, 19-es és 29-es tantermek megépítésével. A műhely újra felszerelése is eredményesen haladt, de hosszú időbe telt míg a háború előtti szintet elérte. Az 1945-49 közötti időszak az újjáépítés, majd a szocialista fordulat megvalósulásának korszaka volt.

          A középfokú szakoktatás reformja égető szükségszerűségként vetődött fel. A múltból örökölt szakiskolák, felső ipariskolák - mint középfokú szakoktatási intézmények - a gimnáziumokhoz képest alacsonyabb rendű, zsákutcás iskolák voltak. Ezekben a szakmai középiskolában „… a nevelés igazi útjáról valamilyen okból szélre sodort…” növendékeket a gyakorlati pályákra készítették fel, de a műegyetemre vezető utat igyekeztek eltorlaszolni előttük. Megoldásra várt tehát: az egységesítés, az iskolarendszerbe illesztés problematikája a középfokú iparoktatásban is. 

          A szakoktatás problémáinak megoldására tett első nagyszabású kísérlet az 1947/48-as tanévben létrehozott műszaki középiskola. Ez iskolánkban általános gépészeti szakkal indult. A város régi kívánsága is teljesült, hiszen ebben a tanévben (20 esztendei várakozás után) intézetünk védőszárnyai alatt megkezdte működését az építőipari műszaki középiskola is (a mai Péchy Mihály Műszaki Szakközépiskola elődje). A második világháború utáni éveket a szakoktatásban az útkeresés jellemezte.            Az új iskolatípus: a műszaki középiskola még csak a második évfolyamnál tart, amikor az 1949. évi középiskolai reform keretében szakgimnáziumokat hoznak létre. Az 1949/50-es tanévben iskolánk ipari gimnáziumként vas-, fém- és gépipari tagozattal működik. Az építőipari gimnázium ekkor már önálló iskolaként kezdte meg a tanévet. Ez a tanév a nagy létszámbeli felfutás kezdete: 520 pályázóból 156 első osztályos tanulót iskoláznak be a négy első osztályba. Az összes elsős 82 %-a fizikai dolgozók gyermeke.

          Az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása még mindig sok nehézséget okoz. Ugyanakkor jelentősen bővülnek a tanórán kívüli nevelés területei (tanulókörök, sportkör, énekkar, szakkörök, működnek).

Kérdésed van? Keress minket bizalommal!     felveszem a kapcsolatot