Technikumi időszak

A technikumi időszak

          Az 50-es években végrehajtott erőltetett ütemű iparosítás a nehézipar addig nem látott mérvű fejlődését eredményezte hazánkban. Sürgetően vetődött fel - a termelési folyamatban - a mérnök és a szakmunkás között álló középfokú ipari szakemberek képzésének igénye.

          Az első ötéves terv óriási beruházási keretéből városunk is nagy összeget kapott iparfejlesztésre. Sok új üzemet hoztak létre, s a meglévők többsége továbbfejlődött. Merőben új technológiákat honosítottak meg a régióban, s meggyökereztették a modern gépipart. Az extenzív iparfejlődés jeleként gyorsan nőtt az iparban foglalkoztatottak száma.

          A középfokú műszakiak iránti országos igény városunkban is erőteljesen jelentkezett. Ilyen körülmények között a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1951. évi 40. sz. törvényerejű rendelete nyomán jöttek létre az ipari technikumok. A technikumi képzés bevezetése „… az ipari gimnázium eddigi képzési irányában döntő változást jelentett, a szakmai képzés erőteljes érvényre juttatásával!”

          Az 1945 utáni egymást követő gyors profilváltások, s ezzel párhuzamosan végrehajtott főhatóság-változások után az 1951 és 1970 közötti időszakot a viszonylagos stabilitás jellemezte iskolánk nevelő-oktató munkájában. Ez volt a sokat emlegetett technikumi időszak. Egyesek nosztalgiával gondolnak rá vissza, mások számos kritikával illették és sokan irigykedve nézték a technikumok prosperálását.

          Ma már széles körben elfogadott az a tárgyilagos vélemény, hogy az ipari technikumok - az adott időszakban - optimális keretet biztosítottak a középfokú szakembernevelés számára. Ez az iskolatípus rövid idő alatt népszerű lett, nagy társadalmi presztízst vívott ki magának, s adta a fejlődő ipar számára a jól felkészült középkáderek ezreit. Az 1950/51. tanévtől a debreceni gépipari technikumban Kövesdy László, majd 1957-től Jánószky Mihály igazgatósága idején a nappali, esti és levelező tagozaton több mint 4000 technikus szerzett oklevelet. Az 50-es évek elején a túlzott szakosítás jellemezte technikusképzésünket. Majd az 1956/57. tanévtől általános gépipari és híradásipari, illetve műszeripari szakon végeztek növendékeink.

          A technikumi időszakban a „… jól képzett, általános műveltséggel és önálló kezdeményező erővel rendelkező …” technikusok nevelését - a tantervi anyagot feldolgozó heti 38 órában, s a tanórán kívüli nevelés különféle fórumain - eredményesen valósította meg iskolánk tantestülete. Nagy súlyt helyeztek a szélesen alapozott, igényes középszintű műszaki műveltség kialakítására. Erre ösztönzött a technikumi óraterv is, amely az összóraszám 43 %-át a közismereti tárgyak 33 %-át a műszaki elméleti tárgyak, 24 %-át a szakmai gyakorlati tárgyak számára biztosította.

          A technikumi tanulmányokat lezáró képesítő vizsga az érettségivel egyenértékű lévén végzős növendékeink számára egyenlő esélyt biztosított az egyetemi, főiskolai továbbtanulásban, különösen a műszaki felsőoktatásban. Intézetünk 1955-ben vette fel Mechwart András nevét. Az igényes szakmai nevelés elismeréseként az iskola kétszer kapta meg az akkori főhatóságtól - a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól - a kiváló technikum címet.

          Tanítványaink szép sikereket értek el a tanulmányi versenyeken, az egyetemi felvételi vizsgákon, sportversenyeken és az iparban, valamint a társadalmi és gazdasági élet más pontjain.

          Az a bő két évtized, amikor intézetünk gépipari, majd gép- és híradásipari technikumként működött, az iskola történetének egyik legpatinásabb időszaka. Felvételi vizsgával választottuk ki a négyszeres túljelentkezők mezőnyéből azokat, akik elkezdhették cseppet sem könnyű technikusi tanulmányaikat. A sokrétű, színvonalas képzés eredményeként és a fejlődő ipar szakemberigénye miatt jól tudtak beilleszkedni a gazdasági életbe az ifjú technikusok. Jelentős részük azonban a végzést követően egyetemi tanulmányokat folytatott. Különösen a műegyetemeken volt sikeres a végzősök tanulmányi munkája. Igen sok szép szakmai karrier kezdődött iskolánkban. A régió, a város gazdasági-társadalmi életének csaknem minden területén nagy számban dolgoztak egykori mechwartosok.

          1957-ben a debreceni gépipari és híradásipari technikumtól - ideiglenesen - elvették a Tóth Árpád és Bajcsy-Zsilinszky utcák sarkán lévő kollégiumot (noha a tanulók 60-70 %-a vidéki volt.). Azóta is tart ez az „ideiglenes” állapot. Az 1958. évi jubileumi ballagáson Kiszely Árpád egykori igazgatónk mondta az ünnepi beszédet, majd a Bartók teremben tartott díszünnepélyen a kohó- és gépipari miniszter köszöntötte az 50 éves iskolát. Az 1958/59. tanévben kapott iskolánk engedélyt szaktechnikusi továbbképző tanfolyam szervezésére, melynek célja a középfokú műszaki szakemberek egy-egy speciális területen való továbbképzése volt. A következő két tanévben forgácsoló, illetve automatikai szaktechnikusi tanfolyam indult 35-36 (sikeresen felvételit tett) technikus továbbképzésére.

Kérdésed van? Keress minket bizalommal!     felveszem a kapcsolatot